Kicsivel több mint egy éve megkötöttem már egy Lamináriát. Életemben akkor kötöttem először csipkemintát. Erika segítségével szépen lassan, de a pontos útmutatásainak köszönhetően el is készült a kendőm. Akkor azt gondoltam, hogy ezt a mintát soha többet nem fogom megkötni. Aztán ahogy eltelt egy kis idő, lekerült a tűmről 1-2 újabb kendő, egyre inkább piszkálta a fantáziám a Laminária mintája. Aztán egyre több blogon feltűnt ez a kendő. A végső lökést a Monorierdős találkozó adta. Amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy megyek a talira, akkor Melinda az utolsó utáni pillanatban megfestette a zöld fonalat a kedvemért. Sokáig nem is hagytam pihenni ezt a meseszép zöld fonalat. Hajtott a kíváncsiság, vajon látszik-e egy kis fejlődés a kötéseimben a kezdeti bizonytalan lépések után.
Megkímélek mindenkit a két kendő egy fényképen történő bemutatásától. Legyen elég annyi, hogy én érzek egy kis fejlődést. De ígérem nem bízom el magam, mert tudom, hogy van még bőven sötét folt a kötős tudományomban. Tegnap az új kendőmnél a 6. sor után, azt se tudtam hogy kéne tartani a tűket a minta szerint... De nem estem kétségbe. Elővettem egy másik mintát, és egy másik fonalat. :)
Mégegyszer köszönöm Erikának a sok-sok segítséget, és Melindának a szép fonalat.
Egy kis információ:
- a kendő alig egy hét alatt készült el, ami részemről egész jó teljesítmény
- a kendő "súlya" 61 gramm, mérete kb: 200*120 cm
- a fonal lacewight 1200m/100g merinó/selyem (80/20), Melinda által zöldre festve
És még néhány részlet a kendőről:
Sajnos az idő nem kedvez a fényképezésnek. Esik az eső, fúj a szél...Mindenkinek kellemes, napsütéses, de eső mentes hétvégét kívánok!
