Már a tihanyi kötős tábor előtt kinéztem egy mintát. Kerestem hozzá a megfelelő fonalat...
Tihanyban megláttam Bucilla fonalát és egyből beleszerettem. A fényképek nem igazán adják vissza a színek játékát, ami elvarázsolt rögtön az első pillanatban.
Még akkor a kötős hétvégén mutatta meg Erika a mágikus kezdést. A többiek először csak nézték, mit csinálunk, majd mindenki fonalat és kötőtűt ragadott, és lelkesen próbálkozott.
Ha nehezen is, de sikerült elkezdenem a stólát. Első nekifutásra lekötöttem egy mintaegységet, majd gyors osztás-szorzás után lebontottam, és elkezdtem egy levéllel keskenyebbre. Ekkor már rutinosan az első néhány sor után elkezdtem a másik oldalt is kötni. Milyen jól döntöttem, mert nem jött ki szépen a középső sor illesztése. Hagytam egy kis pihenőt a fonalnak, és péntek este újra elővettem. Hétfőn már kész is voltam. Imádtam minden szemet. Annyira eltaláltad Betti a kedvenc színeimet, hogy hihetetlen! Köszönöm!!!
Nekem ez a stóla mindig azt a mesés tihanyi hétvégét juttatja eszembe. Köszönöm Lányok!
Ha valakinek volt türelme végigolvasni, akkor megérdemel egy kis jutalmat. ;)
