Általános iskolás koromban tanultam meg kötni. Azóta nem nagyon volt kötötű a kezemben. Blogokon nézelődve beleszerettem a csipkekendőkbe, és azonnal tudtam, Nekem is kell ilyen. Szereztem gyorsan fonalat és tűt, majd elkezdtem gondolkodni, hogy is van a kezdés, a sima és a fordított szem. Néhány este alatt sikerült megkötnöm életem első sapkáját, ami a Párom fejét védi majd a hideg reggeleken. (Az utolsó képen az állandó segítségem, aki szorgalmasan probálgatta a készülő sapkát.) Ráadás: egy kép, a kicsiről, meg a piciről. :)
6 megjegyzés:
Édesek a csemetéid!
Írok majd!:-)
Mint két kis angyal:-)
Köszönöm!
Erika, várom majd a levelet. Az utalást megkaptad?
Ibcsy, meglestem én is a kisfiadat. Nagyon aranyos, hol komoly, hol kis csibész. :)
Dobtam egy hógolyót. részletek a blogomban.
Jaj, de szép ez a két gyerek! :D:D:D A sapek meg nagyon nem látszik, de biztos jó lett a párodnak...
Köszi Heni!
A sapka pont jó lett méretügyileg, és hordja is a párom, tehát annyira nem lett vészes az első komolyabb kötésem. Sajnos mostanában nehéz jó fényképet készíteni, a feketéről meg amúgy sme egyszerű. :(
Megjegyzés küldése