Elkészültek a Szeretetvarázs-os takaróhoz a Nagyi kockáim. Megpróbálom ma blokkolni őket. A horgolótűt még nem teszem el, mert a maradék fonalakból is szeretnék valami szépet horgolni az ovisoknak.
A sok horgolás után már nagyon hiány érzetem volt. Kezembe vettem a megkezdett Vénusz stóla kötésem. Kötöttem két sort, megnéztem jól a kötést, majd rájöttem miért van olyan hiányérzetem. Napok óta nem bontottam vissza semmit. Gyorsan lebontottam tehát az egész stólát. No comment!
Folytattam a hímzést is, lassan a kevésbé gyakorlott mesenézők is felfedezhetik a mintában megbújó Eperkét.
4 megjegyzés:
Lehet hogy nekem is hiányérzetem van, azért bontok mindig? 30 éve kötök, de ez idő alatt nem bontottam annyit mint mostanába. Érdekel, nézz meg engem
Persze a munkáidról nem irtam, nagyon szépek.
Sajnálom, hogy újra bontottál. Ha hiányérzeted van és bontani akarsz akkor inkább egy csokit. (Bocsi a humorért, rossz hogy kárbavész a munkád)
Vera, ez most úgy látszik egy ilyen időszak. De majd elmúlik és akkor bontás nélkül kötjük a csodás kendőket.
Amanda, milyen igazad van. Legközelebb félre dobom a kötést és rohanok csokiért. Nehogy ebben a melegben a megolvadt csoki több kárt tegyen a fonalban, mint én. ;)De lehet kellene nekem egy olyan szuper tartó, mint amiket a múltkor varrtál. Belül egy nagy zsebbel, hogy mindig kéznél legyen a csoki. :D
Megjegyzés küldése